Egeszsegedert.hu

Alkalmazási területek, mellékhatások Az antibiotikumok szedésénél általában a követke­ző szabályokat kell követni: • Az antibiotikumok erős hatású gyógyszerek, ezért soha nem szabad őket orvosi javaslat nél­kül szedni. A felbontott, de fel nem használt an­tibiotikumot vigye vissza a gyógyszertárba, ahol a megsemmisítéséről gondoskodnak. Semmikép­pen ne szedje be ezeket a gyógyszereket, akkor sem, ha a tünetei „nagyon hasonlóak" ahhoz, amire az orvos a gyógyszert felírta, mert súlyos mellékhatások alakulhatnak ki, és megnőhet a szívós, nagy ellenálló képességű baktériumok száma, amelyek ellen már sokkal erősebb gyógy­szerre lesz szükség. Sok antibiotikumnak vi­szonylag rövid a lejárata, és ha ez után vesszük be a gyógyszert, az további kockázatokkal jár. • Soha ne adja oda az Ön számára felírt antibioti­ • Ha valamely antibiotikum-készítményt elkezdi szedni, semmi esetre se hagyja abba korábban, mint ahogy azt az orvos elrendelte, akkor sem, ha betegségének tünetei közben már megszűn­tek. Ellenkező esetben kialakulhatnak olyan mikroorganizmusok, amelyek a szóban forgó antibiotikumra már nem érzékenyek, és csak erősebb hatású, lényegesen súlyosabb mellékha­tásokat kiváltó gyógyszerekre reagálnak. • Az antibiotikumok használatáról kizárólag az orvos dönthet, aki tisztában van a különböző gyógyszerek hatásával és adagolásával. Sajnos az orvosok is túl gyakran és sokszor nem megfelelő esetekben írnak fel antibiotikumokat. Erről azonban később részletesebben is szólunk. A legfontosabb és legtöbb mellékhatást kiváltó
antibiotikum-csoportok
Béta-laktám antibiotikumok
Ez az antibiotikum-csoport a sejtfal károsításával hat, idetartoznak a penicillinek és a cefalosporinok. Ezek baktericid, azaz baktériumölő hatású gyógy­ szerek. Igaz, csak azokat pusztítják el, amelyek ép­ pen az osztódás fázisában vannak, mert a hatóanyag egy olyan anyagcsere-folyamatba avatkozik be, amely csak akkor zajlik, amikor új baktériumfal jön létre. Az inaktív baktériumok túlélik az antibioti­ kum-terápiát, és főleg gyenge immunrendszerrel rendelkező betegeknél visszaesést okozhatnak, vagy megakadályozzák a gyógyulást. A penicillinek hatásspektruma viszonylag széles, sok különböző baktérium ellen hatékonyak, és fő­ leg a fül, orr, garat, torok és a légzőrendszer fertő­zéses megbetegedéseire alkalmazzák. Súlyos mel­lékhatások viszonylag ritkán fordulnak elő. A leg­veszélyesebb ezek közül az allergiás reakció, amely legrosszabb esetben halálos kimenetelű anaphyla-xiás sokkhoz vezethet. Ez a jelenség azonban már az allergiák sorába tartozik, és akkor is felléphet, ha például egy eperre allergiás ember véletlenül epret tartalmazó ételt fogyaszt. A cefalosporinok a légzőrendszer, a vese, a húgyutak és különböző sebek számos fertőzésfor­rása ellen hatékonyak. Sokszor alkalmazzák penicil­linallergiás betegeknél, mert ritkán fordul elő, hogy valaki mindkét antibiotikum-fajtára allergiás. A ce-falosporinoknak viszonylag kevés akut mellékhatá­suk van, ritkán fordul elő vesekárosodás vagy aller­giás reakció. Idősebb betegeknél előfordulhatnak véralvadási zavarok. Aminoglikozid antibiotikumok
Ezeket a nagy hatékonyságú antibiotikumokat főleg
súlyosabb esetekben alkalmazzák injekció formájá­ ban, vagy helyi alkalmazásra szolgáló kenőcsökben és cseppekben, többek között a szem, a száj és a bőr fertőzéseire. Ha injekcióként alkalmazzuk, vi­szonylag nagy a szív-, vese- vagy idegrendszeri ká­rosodás veszélye. Terhesek, újszülöttek és kisgyer­mekek nem szedhetnek aminoglikozid antibioti­kumokat, mert az agyi idegek károsodhatnak. Tetraciklinek
Ezek a gyógyszerek a penicillinekhez hasonlóan vi­szonylag kevés mellékhatással rendelkeznek. Erede­tileg nagyon széles hatásspektrumuk volt, de ez fo­kozatosan lecsökkent, mert egyre több mikroorga- nizmus vált rezisztenssé a tetraciklinekkel szemben. Jellegzetes mellékhatásuk a rosszullét, gyomor­ görcs, hasmenés, valamint fejlődésben lévő kisgyer­ mekeknél a fogak elszíneződése. Ritkán májkároso­dás is előfordul. A tetraciklineket a bronchitis bi­ zonyos válfajaiban, tüdőgyulladásban és egyes kró­nikus bőrbetegségekben alkalmazzák. Makrolid antibiotikumok
Ebbe a csoportba tartozik a viszonylag jól ismert és
elterjedt erythromycin, amelyet gyakran a penicilli­
nek vagy a cefalosporinok helyett alkalmaznak. Szé­
les spektrumú antibiotikum, amelyet a tüdő ritkább
fertőzéses megbetegedései esetén alkalmaznak,
amelyekre más antibiotikumok szinte hatástalanok.
Toxoplazmózis (toxoplasma okozta súlyos fertő­
zés; főleg csecsemők és gyermekek betegsége, a
kórokozó elsősorban az idegrendszerben élősködik
-a Szerk.) esetén is ezt használják, amelyet már egy magzat is megkaphat a terhesség második felében, és ami súlyos születési rendellenességekhez vezet­het. Mellékhatásként májfunkciózavarokat, gyo­mor- és bélrendszeri problémákat, és ritkábban hal­láskárosodást okoz, ami azonban általában vissza­fordítható. A DNS egy nukleinsavakból felépülő molekulalánc, amely tartalmazza a sejtek szaporodásához szüksé­ges összes genetikai kódot. Ez a baktériumokban másként épül fel, mint a magasabb rendű élőlények- ben. A girázenzim-gátlók egy olyan DNS-enzimre hatnak, amely speciálisan csak a baktériumokban ta­lálható meg, és ezzel megakadályozzák a sejtosztó­ dást. Ezeket általában akkor alkalmazzák, amikor a beteg a többi antibiotikumra allergiás. Különösen hatékonyak a húgyúti, légzőrendszeri és bőrfertő­zésekben. Még a Helicobacter pylorit is, amely leg­újabb ismereteink szerint részt vesz a gyomorfekély kialakulásában, elpusztítják a girázenzim-gátlók. Mellékhatásként megjelenhet rosszullét, gyomorfá­jás, hasmenés. Ritkán, de viszonylag súlyos formá­ban felléphet fejfájás, szédülés, depresszió, alvásza­ varok és izgatottság. Terhesség, szoptatás idején, valamint a növekedés befejeződése előtt nem sza­bad girázenzim-gátlókat szedni, mert fennáll a ve­ szélye, hogy a csontokban és az ízületekben növe­kedési rendellenesség alakul ki. Folsavantagonisták A csoport legismertebb képviselője a már említett szulfonamid. Az emberre közvetlenül nem károsak, és a baktériumokat csak gátolják, nem pusztítják el. Ma már csökken a felhasználásuk, mert egyre több baktériumtörzs válik rezisztenssé ellenük. A szul- fonamidot hatóanyagként csak trachomában, egy speciális szemfertőzésben használják. A szulfon-amidot használják még más antibiotikus hatóanya­gokkal együtt a tüdőgyulladás egyik formájának ke­zelésében, valamint toxoplazmózis és malária ellen. Klóramfenikol csoport
Ezek az antibiotikumok megzavarják a baktériu­
mok és sajnos az emberi sejtek fehérjéinek felépülé­sét is, és súlyos mellékhatásokat okozhatnak. Ezért ma már csak tífusz ellen használják őket, olyan ese­tekben, amikor más gyógyszerekkel nem sikerült hatást elérni, és a haszon/kár arány az alkalmazás mellett szól. Nagyon súlyosan károsítják a csontve­lőt és a vérképző szerveket. Linkozamid
Ennél az antibiotikum-csoportnál, amelynek fő
képviselői a lincomycin és a kb. 10-szer erősebb
clindamycin, sokkal erőteljesebben jelentkezik egy olyan mellékhatás, amely az enyhébb formában minden antibiotikumra jellemző: az ember termé­szetes bélflórájának károsítása. A linkozamidok a többi antibiotikumnál hatékonyabban irtják ki azt a sok millió baktériumot, amelyek az egészséges bél­rendszer természetes lakói, és az élethez nélkülöz­hetetlen funkciót látnak el. Egészséges bélrendszer­ben a különböző baktériumtörzsek egy természetes egyensúlyt tartanak fenn. Ha antibiotikumot, külö­nösen ha linkozamidokat szedünk, az érzékenyebb baktériumtörzsek elpusztulnak, a kevésbé érzéke­nyek vagy rezisztensek pedig mérhetetlenül elsza­ porodnak. Ezzel felbomlik a természetes egyensúly. Súlyos gyulladás léphet fel a vastagbél nyálkahártyá­ jában (ún. colitis pseudomembranacea), amely gya­ kori, véres hasmenéssel jár, és halálhoz is vezethet. A linkozamidokat emiatt „páncélszekrény" antibio- tikumoknak nevezik, amiket csak akkor szabad al­kalmazni, ha más gyógyszerek hatástalanok. Ilyen esetek lehetnek a csont, az ízületek és a nemi szer­ A modern orvostudományban alkalmazott antibio­ tikumok felsorolását a végtelenségig lehetne foly­tatni, de úgy érzem, az eddig elmondottak elegen­dőek annak alátámasztásához, hogy az antibioti­kumok egyrészt erős hatású és bizonyos esetekben életmentő gyógyszerek, másrészt viszont számos Antibiotikum­
csoport
béta-laktám antibioti­
Maripen Ospen Penicillin Promptcillin Retardillin Retarpen Ceclor Cecloretta Cedax Cefaclor Fortum Pyassan Rocefin Suprax Vercef Zinacef Zinnat Antibiotikum-
Készítmény neve
csoport
aminoglikozidok
Ez a táblázat csak néhányat mutat be a jelenleg használt antibiotikumokból. Folyamatosan kerül­nek piacra új készítmények, a régebbiek közül pe­dig egyeseket bevonnak. Egy-egy készítménynév valószínűleg ismerősen cseng. Egyes antibiotikus hatóanyagok olyan készítményekben is megtalálha­tók, amikről először nem is gondolnánk, például pattanás elleni kenőcsben, szemcseppekben vagy húgyúti panaszokra szolgáló gyógyszerekben. Antibiotikum-felírási szokások
Az orvosi szakirodalom meglepően sokszor tesz említést arról, hogy az antibiotikumokat a kelleté­nél sokkal gyakrabban írják fel. Vajon mikor van tényleg szükség az antibiotiku­ Az emberi szervezet immunrendszere az esetek nagy többségében képes azokkal a baktériumokkal, vírusokkal és gombákkal megküzdeni, amelyekkel nap mint nap a levegőn, vízen vagy az élelmiszere­ken keresztül kapcsolatba kerül. Előfordulhat, hogy fellépnek bizonyos tünetek, mint például láz, le­vertség, fejfájás, amelyek azt jelzik, hogy a szerve­zet küzd a betolakodókkal. A tünetek általában né­hány nap alatt elmúlnak. A pihenés, a természet pa­tikájának immunerősítő szerei, esetleg különösen makacs betegségnél enyhe gyógyszer, hatékonyan segítik a gyógyulást. Ha azonban a szervezet véde­kezőrendszere összeomlik, akkor viszonylag ártal- matlan baktériumok is elszaporodhatnak, roncsol­hatják a szöveteket, méreganyagokat bocsáthatnak ki, és súlyos esetben a vérkeringéssel akár az egész szervezetben szétszóródhatnak, és létfontosságú szervekben megtelepedhetnek. Természetesen van­nak olyan baktériumok is, amelyek annyira virulen­sek, azaz olyan túlélő képességgel rendelkeznek, és annyira aktívak, hogy villámgyorsan legyőzik az im­munrendszert. Az antibiotikumok tehát kétségtelenül haszno­ sak, ha súlyos fertőzés tünetei jelentkeznek, ha ve­szélyes járvány közeleg, vagy ha valakinek nagyon gyenge az immunrendszere. Súlyos sérülések vagy műtétek esetén is nagyon nagy a fertőzésveszély, ezekben az esetekben az antibiotikumok akár meg­előzés céljára is alkalmazhatók. A kritikusok azt hangoztatják, hogy éppen azok a betegségek, amelyeket a napi orvosi gyakorlatban leggyakrabban antibiotikummal kezelnek, az esetek nagy részében antibiotikus kezelés nélkül is meg­gyógyulnának. Felesleges antibiotikum-rendelések
A British Medical Journalban 1997-ben megjelent egy felmérés, amely szerint a középfülgyulladással orvoshoz kerülő gyermekek 60%-ánál másnapra elmúlt a fájdalom, függetlenül attól, hogy antibioti­kumot vagy placebót, azaz hatóanyag nélküli tablet­tát kaptak. Az antibiotikumos kezeléssel legtöbb-

Source: http://egeszsegedert.hu/jotanacs/2012_04_02.pdf